front page slideshow

ss-cover seso01 seso02

Andi

slctn●srtd X Andi (SYNTHICIDE)
(interview eng + hun)

K: When and how did you get in touch with electronic music?

A: I guess I would say it happened when I was only allowed to listen to lite FM radio as a child - stations that played mostly 80s pop hits. I think my love for a synth grew from there. I also really loved (and still love) the Miami Vice soundtrack. But, like most things in my life, Depeche Mode led me to industrial, EBM, and techno.

K: Please talk about your music projects. (SYNTHICIDE, ANDI). What gives you the musical inspiration?

A: Synthicide began in 2014 as a small Sunday evening industrial party at Bossa Nova Civic Club when it was still a new club. They gave me an opportunity to do a night and I imagined it to be a space where industrial, ebm, new beat, 80s synth, and techno could all co-exist since I’d observed that there was a delineation between scenes in New York City. A lot has changed since then, there’s a lot more crossover, but at the time I saw there was a need for a no-rules type of party and it grew from there. I’ve always wanted to give a platform to artists and DJs who might otherwise not have a place to play and I like to make sure the lineups are diverse. Since 2014, Synthicide has grown a lot and have put out a compilation, with a second volume out in the coming months. We also did our first cassette release and artist release for NYC-based Confines. There’s a couple more releases in the works as well.

Andi is my stage name (just my first name really) that I use for DJ gigs and also my music. When I make a track I like to focus on layering and sample placement, something I admire in artists like Front Line Assembly. I want my music to make people think about the absence of women and POC within the production aspect of industrial and ebm scenes. Also I find it important to highlight how the objectification and misogyny of women is a real problem.

K: What was your most memorable musical event as a listener and as an artist?

A: As a listener I have a few. My very first Depeche Mode concert was a really big deal. I paid a lot for a 3rd row ticket and stood there, alone, crying during the entire thing. When I saw Absolute Body Control at Kalabalik Festival in Sweden I couldn’t believe how transcendent their music felt. Also, every time I see Nick Cave it only gets better.
As a DJ, it has to be my 3rd year Synthicide anniversary party with Silent Servant at Bossa... or maybe when I DJed Coldwaves festival this last year.

K: How does it feel to be a part of this musical scene as a woman?

A: It can be frustrating at times, which is why I fight so hard to make our voices heard and respected. However, finding camaraderie with allies makes it all worthwhile. I believe there's a lot of men who get away with things just because they are a well liked/respected artist and that behavior is not okay - it's a long process in changing the acceptance of bad behavior that I'm willing to battle through in whatever way I can.

K: Which event is on your wish list?

A: Honestly, I’d really like to curate a Boiler Room. Haha.

●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●

K: Mikor és higyan kerültél kapcsolatba az elektronikus zenével?

A: Azt hiszem azt mondanám akkor történt amikor gyerekként csak könnyed FM rádiókat engedtek hallgatni – olyan adókat, amik főként 80as évekbeli pop slágereket játszottak. Úgy gondolom a szintik iránti szerelemem onnan nőtte ki magát. Szintén nagyon szerettem (és még ma is) a Miami Vice zenéjét. De, mint a legtöbb dologhoz az életemben, a Depeche Mode vezetett el az industrialhoz, EBM-hez és a technohoz.

K: Kérlek beszélj a zenei projektjeidről (SYNTHICIDE, ANDI). Mi adja a zenei inspirációt neked?

A: A Synthicide 2014-ben kezdődött kis vasárnap esti industrial buliként a Bossa Nova Civic Clubban, amikor az még egy új hely volt. Adtak egy lehetőséget, hogy csináljak egy estet és egy olyan térnek képzeltem ahol az industrial, ebm, new beat, 80as évek synth és techno zenék mind együtt létezhetnének, mert az vettem észre, hogy volt egy határvonal a szcénák között New York Cityben. Sok minden változott azóta, sokkal több az átfedés, de abban az időben úgy láttam kell egy szabályok nélküli buli és onnan nőtte ki magát. Mindig is akartam egy platformot biztosítani olyan művészeknek és dj-knek akik másképp nem tudtak volna játszani sehol, és szeretem úgy csinálni hogy változatos legyen a felhozatal. 2014 óta a Synthicide sokat nőtt, kiadtam egy válogatást is, és egy második rész is jön a következő hónapokban. Megcsináltuk az első kazetta megjelenésünk és művész megjelenésünk is a new york-I Confinesnak. Még néhány további megjelenés is készülőben van..

Andi a fellépő nevem (csak a keresztnevem igazából) amit a fellépéseimhez és a zenémhez is használok. Mikor csinálok egy számot szeretek a rétegezésre fókuszálni és a minták megfelelő elhelyezésére, valami amit csodálok az olyan művészekben, mint a Front Line Assembly. Szeretném ha a zeném hatására elgondolkodnának az emberek a nők és szines bőrű emberek hiányáról az EBM és industrial szcénák produceri aspektusában. Szintén fontosnak tartom rávilágítani arra, hogy a nők tárgyiasítása és gyűlölete valódi probléma.

K: Mi volt a legemlékezetesebb zenei eseményed hallgatóként és művészként?

A: Hallgatóként van egy pár. A legelső Depeche Mode koncertem egy igazán nagy ügy volt. Sokat fizettem egy 3. soros jegyért és álltam ott, egyedül, sírva egész végig.
Mikor láttam az Absolute Body Controlt a Kalabalik Fesztiválon Svédországban nem hittem el mennyire transzcendensnek érződött a zenéjük. És akárhányszor látom Nick Cave-t egyre csak jobb lesz.
Dj-ként talán a Synthicide harmadik évfordulós bulija Silent Servant-al a Bossa-ban… Vagy talán mikor a Coldwaves fesztiválon játszottam a múlt évben.

K: Milyen érzés nőként részese lenni ennek a zenei szcénának?

A: Néha frusztráló tud lenni, emiatt harcolok olyan keményen azért, hogy hallassuk a hangunk és tiszteljenek. Mindamellett mikor bajtársiasságot találsz szövetségesekkel, amiatt megéri. Azt hiszem sok férfi van, aki csak azért elhagy dolgokat, mert kedvelt/tisztelt művész és ez a viselkedés nincs rendben – hosszú folyamat megváltoztatni a rossz magatartás elfogadását, ami ellen harcolni fogok mindennel amivel csak tudok.

K: Melyik esemény szerepel a kivánság listádon?

A: Őszintén, szeretnék levezényelni egy Boiler Roomot. Haha.

Links/Linkek:
https://www.facebook.com/synthicideNYC/
https://soundcloud.com/synthicidenyc
https://synthicide.bandcamp.com/
https://soundcloud.com/andi80s

Jan Hammer - Crockett's Theme (Miami Vice)

•Eng: This soundtrack has been so vital to me for the majority of my life. Jan Hammer's work is just so beautiful and feels like home. The aesthetics of the Miami Vice inspire a lot of Synthicide visuals as well. •Hun: Ez a filmzene annyira fontos volt életem nagy részében. Jan Hammer munkája olyan szép és otthon érzed magad tőle. A Miami Vice esztétikája sokszor inspirálja a Synthicide vizuáljait is.

Depeche Mode - Halo (Official Video)

•Eng: This instance has only happened once and it was one of the most powerful things I've ever felt: when I heard “Halo” I knew immediately that my life's path had forever changed. Maybe that sounds dramatic, but I knew at that very moment that any other plans I'd made about the future were no longer relevant. •Hun: Ez a példa csak egyszer történt meg és az egyik legerőteljesebb dolog volt amit valaha éreztem: mikor hallottam a ‘Halo’-t azonnal tudtam hogy az életem útja örökre megváltozott. Ez talán drámaian hangzik, de tudtam abban a egy pillanatban hogy bármi más terv amit a jövőről alkottam nem volt releváns többé.

Bauhaus- Nerves

•Eng: The tension in this song makes it one of my favorite post-punk tracks and Peter Murphy's voice over the crazed piano just drives me wild. •Hun: A feszültség ebben a számban az egyik kedvenc post punk zenémmé teszi és Peter Murphy hangjától a bolondos zongora felett teljesen megvadulok.

Ministry - Say you're sorry

•Eng: I am obsessed with the whole With Sympathy album and it will forever remain one of my favorites. I absolutely adore Al Jourgensen and also this sax solo. •Hun: Megszállottja vagyok az egész ‘With Sympathy’ albumnak és mindig az egyik kedvencem marad. Abszolút imádom Al Jourgensent és a szaxofon szólóját.

SSQ - Synthicide

•Eng: I don't think there's too much to say except for I love this song so much that I named my party after it. •Hun: Azt hiszem nem sokat kell mondanom, kivéve hogy annyira szeretem ezt a számod hogy ezután neveztem el a bulimat.

Romeo Void - Say No

•Eng: Romeo Void is one of the most underrated bands of all time. Deborah Iyall's voice and lyrics are so distinguishable and raw, similar to Debbie Harry's (who I love as well). I always listen to RV when I need to feel strength, or if I'm feeling defeated. •Hun: Romeo Void az egyik leginkább alábecsült zenekar. Deborah Iyall hangja és szövegei annyira megkülönböztethetőek és nyersek, hasonlóan Debbie Harryhez (akit szintén szeretek). Mindig meghallgatom az RV-t, amikor erősnek kell éreznem magam, vagy ha legyőzöttnek érzem magam.

Oldalak