front page slideshow

ss-cover seso01 seso02

Andi

slctn●srtd X Andi (SYNTHICIDE)
(interview eng + hun)

K: When and how did you get in touch with electronic music?

A: I guess I would say it happened when I was only allowed to listen to lite FM radio as a child - stations that played mostly 80s pop hits. I think my love for a synth grew from there. I also really loved (and still love) the Miami Vice soundtrack. But, like most things in my life, Depeche Mode led me to industrial, EBM, and techno.

K: Please talk about your music projects. (SYNTHICIDE, ANDI). What gives you the musical inspiration?

A: Synthicide began in 2014 as a small Sunday evening industrial party at Bossa Nova Civic Club when it was still a new club. They gave me an opportunity to do a night and I imagined it to be a space where industrial, ebm, new beat, 80s synth, and techno could all co-exist since I’d observed that there was a delineation between scenes in New York City. A lot has changed since then, there’s a lot more crossover, but at the time I saw there was a need for a no-rules type of party and it grew from there. I’ve always wanted to give a platform to artists and DJs who might otherwise not have a place to play and I like to make sure the lineups are diverse. Since 2014, Synthicide has grown a lot and have put out a compilation, with a second volume out in the coming months. We also did our first cassette release and artist release for NYC-based Confines. There’s a couple more releases in the works as well.

Andi is my stage name (just my first name really) that I use for DJ gigs and also my music. When I make a track I like to focus on layering and sample placement, something I admire in artists like Front Line Assembly. I want my music to make people think about the absence of women and POC within the production aspect of industrial and ebm scenes. Also I find it important to highlight how the objectification and misogyny of women is a real problem.

K: What was your most memorable musical event as a listener and as an artist?

A: As a listener I have a few. My very first Depeche Mode concert was a really big deal. I paid a lot for a 3rd row ticket and stood there, alone, crying during the entire thing. When I saw Absolute Body Control at Kalabalik Festival in Sweden I couldn’t believe how transcendent their music felt. Also, every time I see Nick Cave it only gets better.
As a DJ, it has to be my 3rd year Synthicide anniversary party with Silent Servant at Bossa... or maybe when I DJed Coldwaves festival this last year.

K: How does it feel to be a part of this musical scene as a woman?

A: It can be frustrating at times, which is why I fight so hard to make our voices heard and respected. However, finding camaraderie with allies makes it all worthwhile. I believe there's a lot of men who get away with things just because they are a well liked/respected artist and that behavior is not okay - it's a long process in changing the acceptance of bad behavior that I'm willing to battle through in whatever way I can.

K: Which event is on your wish list?

A: Honestly, I’d really like to curate a Boiler Room. Haha.

●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●

K: Mikor és higyan kerültél kapcsolatba az elektronikus zenével?

A: Azt hiszem azt mondanám akkor történt amikor gyerekként csak könnyed FM rádiókat engedtek hallgatni – olyan adókat, amik főként 80as évekbeli pop slágereket játszottak. Úgy gondolom a szintik iránti szerelemem onnan nőtte ki magát. Szintén nagyon szerettem (és még ma is) a Miami Vice zenéjét. De, mint a legtöbb dologhoz az életemben, a Depeche Mode vezetett el az industrialhoz, EBM-hez és a technohoz.

K: Kérlek beszélj a zenei projektjeidről (SYNTHICIDE, ANDI). Mi adja a zenei inspirációt neked?

A: A Synthicide 2014-ben kezdődött kis vasárnap esti industrial buliként a Bossa Nova Civic Clubban, amikor az még egy új hely volt. Adtak egy lehetőséget, hogy csináljak egy estet és egy olyan térnek képzeltem ahol az industrial, ebm, new beat, 80as évek synth és techno zenék mind együtt létezhetnének, mert az vettem észre, hogy volt egy határvonal a szcénák között New York Cityben. Sok minden változott azóta, sokkal több az átfedés, de abban az időben úgy láttam kell egy szabályok nélküli buli és onnan nőtte ki magát. Mindig is akartam egy platformot biztosítani olyan művészeknek és dj-knek akik másképp nem tudtak volna játszani sehol, és szeretem úgy csinálni hogy változatos legyen a felhozatal. 2014 óta a Synthicide sokat nőtt, kiadtam egy válogatást is, és egy második rész is jön a következő hónapokban. Megcsináltuk az első kazetta megjelenésünk és művész megjelenésünk is a new york-I Confinesnak. Még néhány további megjelenés is készülőben van..

Andi a fellépő nevem (csak a keresztnevem igazából) amit a fellépéseimhez és a zenémhez is használok. Mikor csinálok egy számot szeretek a rétegezésre fókuszálni és a minták megfelelő elhelyezésére, valami amit csodálok az olyan művészekben, mint a Front Line Assembly. Szeretném ha a zeném hatására elgondolkodnának az emberek a nők és szines bőrű emberek hiányáról az EBM és industrial szcénák produceri aspektusában. Szintén fontosnak tartom rávilágítani arra, hogy a nők tárgyiasítása és gyűlölete valódi probléma.

K: Mi volt a legemlékezetesebb zenei eseményed hallgatóként és művészként?

A: Hallgatóként van egy pár. A legelső Depeche Mode koncertem egy igazán nagy ügy volt. Sokat fizettem egy 3. soros jegyért és álltam ott, egyedül, sírva egész végig.
Mikor láttam az Absolute Body Controlt a Kalabalik Fesztiválon Svédországban nem hittem el mennyire transzcendensnek érződött a zenéjük. És akárhányszor látom Nick Cave-t egyre csak jobb lesz.
Dj-ként talán a Synthicide harmadik évfordulós bulija Silent Servant-al a Bossa-ban… Vagy talán mikor a Coldwaves fesztiválon játszottam a múlt évben.

K: Milyen érzés nőként részese lenni ennek a zenei szcénának?

A: Néha frusztráló tud lenni, emiatt harcolok olyan keményen azért, hogy hallassuk a hangunk és tiszteljenek. Mindamellett mikor bajtársiasságot találsz szövetségesekkel, amiatt megéri. Azt hiszem sok férfi van, aki csak azért elhagy dolgokat, mert kedvelt/tisztelt művész és ez a viselkedés nincs rendben – hosszú folyamat megváltoztatni a rossz magatartás elfogadását, ami ellen harcolni fogok mindennel amivel csak tudok.

K: Melyik esemény szerepel a kivánság listádon?

A: Őszintén, szeretnék levezényelni egy Boiler Roomot. Haha.

Links/Linkek:
https://www.facebook.com/synthicideNYC/
https://soundcloud.com/synthicidenyc
https://synthicide.bandcamp.com/
https://soundcloud.com/andi80s

Front Line Assembly - Attack Decay

•Eng: It was between either Skinny Puppy or Front Line Assembly for this one and I had to choose FLA for their overall danceability within DJ sets. But also Total Terror Parts I and II are so raw yet complex, it pulls me all different directions and manages to sum up my preferred sounds of industrial music. I also admire FLA's placement of samples within tracks and am obsessed with Noise Unit and early Delerium as well. •Hun: Itt vagy Skinny Puppy vagy Front Line Assembly jött volna és a FLA-t kellett választanom az átfogó táncolhatóságuk miatt a dj szettekben. A ‘total Terror Part I and II’ is olyan nyers mégis komplex, hogy más irányba tol és képe összegezni a hangzást, amit az ipari zenében előnyben részesítek. Szintén csodálom ahogy FLA elhelyezi a mintákat a zenéken belül és megszállottja vagyok a Noise Unitnak és korai Deleriumnak is

Philadelphia Five ‎– Not Leaving Without Jerry [ᴠɪɴʏʟ, 12" 1988]

•Eng: Speaking of samples, "You're Not Leaving Without Jerry" is perfection. I love how the samples elevate this rather simplistic song into a story that builds - there is something intriguing about how steady this track moves and the time it takes to get from beginning to end. I often find myself emulating this importance of sample placement within my own tracks. KK Records is also one of my favorite labels - Belgians can do no wrong in my eyes. •Hun: Ha már mintákról beszélünk, a "You're Not Leaving Without Jerry" tökéletes. Imádom ahogy a hangminták felemelik ezt az inkább egyszerű számot egy történetté, ami épül. Van valami érdekes abban milyen állandó mozgásban van a zene és az időben amíg az elejétől a végére ér. Gyakran találom magam abban hogy próbálom emulálni a minták elhelyezésének ezt a fontosságát a saját zenéimben is. A KK Records az egyik kedvenc kiadóm is – a belgák nem tudnak rosszat csinálni a szememben.

Klinik - Suffer in Silence

•Eng: Speaking of Belgians, anything Dirk Ivens touches is gold. I'm particularly in love with Klinik just because of how brutal and evil they can get. This is music to make you feel (terrible) things. •Hun: Ha már belgákról beszélünk, minden amihez Dirk Ivens hozzáér aranyat ér. Különösen szeretem a Klinik-et csak azért amilyen brutális és gonosz tud lenni. Ez olyan zene amitől (szörnyű) dolgokat érzel.

PUBLIC RELATION - Eighty Eight

•Eng: Lastly, to keep on with the Belgian theme, this is probably the first track that really brought me in to my new beat obsession... plus it's pretty addictive. It's in a song format which was probably why I was originally drawn to it (and its breakdown is just so epic). I’m a sucker for a good melody. •Hun: Utolsónak, hogy tartsuk a belga témát, valószínűleg ez az első szám ami igazán belevitt a new beat imádatba.. Plusz eléggé addiktív. Olyan zenei formátumban van, hogy valószínűleg amiatt mentem rá eredetileg (és a kiállása szimplán epikus). Megveszek a jó dallamért.

Knife Podcast 044 | Andi (SYNTHICIDE)

Oldalak