front page slideshow

ss-cover seso01 seso02

S. Olbricht

slctn●srtd X S. Olbricht (Farbwechsel)
(interview eng + hun)

K: When and how did you get in touch with electronic music? Please talk about your music project, releases and your own label.

M: My dad bought me a MUSIC2000 called software for Playstation when I was 12, I could screw the time with it quite good.
Obviously I had no clue what I was doing, but it was good for understanding the functionality of an easier, timeline based sequencer software. Later I was about I want to do this on PC, and so became that I gathered all the applications and learning them.

My first releases where out around 2007-2008. That time I was doing breakcore or if you want to call it mash-core as Poof Jiffy for all kinds of netlabels especially influenced by the genial Fuck To Music Booking evenings organized by Balázs Pándi. It really was in moving on myspace at the time.

I’ve done techno as well then, but rarely only and haven’t took it seriously. Since we visited every sh…t, I was interested in all kinds of music so I tried myself in all, what gave a bit of inspiration.
Not much after we made the fanzine called Odd Rain with Gábor Lázár and Gergő Szinyova, what had a second part later on, which was joined by Sleeparchive as well (that was a very big word for us then).

Then we started djing with Lázár here and there (Mono, Trafo Basement, who knows what it was called at the time, Maybe Mappa Klub?) The name was there then actually. Lázár was Dean Olbricht me Stephan Olbricht. This great sagacity has been given birth. I guess I became mates with the Norwell - Alpár - SVR101 (Farb sound engineer) - Janidani (Farb graphic) combination at this time, who we established Farbwechsel label later with.

In 2010 I was taken on to the excellent Electronic Music and Media Studies degree of the art faculty on the University Of Pécs, this resulted in that I left Budapest and for 1-1.5 years I didn’t play anywhere then. Later the ‘Ship Arriving Too Late To Save a Drowning Bitch’ trio was born in Pécs with Márk Bartha and Raymon Kiss, what was an improvisative electronic music matter. We got to many places in middle Europe (I was in Berlin then for the first time) in the few years we existed, we got many help by András Nun and Ultrahang ( for this.

Meanwhile I made the techno stuff, which I tried to find a label for, but didn’t worked so we started making plans for an own imprint.

In 2012 we released the first release on Farbwechsel (what ran as a music blog for a short time), and we got good feedback for it (boomkat toplist etc)
that forced actually that all the labels got in touch: Opal Tapes, Lobster Theremin, SicSic, Gang of Ducks, Cleaning Tapes, UIQ etc

After that we released the first SILF cassette, the first Route 8 output, followed by 12z, AIWA, Imre Kiss and more. We tried to use that international media attention for domestic debut artists to gain the accurate publicity. Beside, half consciously, we established a kind of art collective, a lot of collabs were born, we used to be a lot at Zoli Balla’s to do music together (, sometime just for the air, and then to do proper recordings. The record ‘Ste Pwri Tmod’ was born there together with Route 8, and my solo work ‘A Place Called Ballacid’

(farb stuff)

(live jam at Balla)

K: Which was your most memorable event?

M: Huh there were ankward and very uplifting moments too, suddenly I don’t know..
I really did the SILF parties. It was a lot of work with them and we got always very tired, but somehow it seemed so important, I always felt we are doing something VERY serious.

Then the Boiler Room live was cool as well and I was horned the whole, but around the end Michael Stangl went to me and said how much he liked it, and the whole crew did the same, what was amazingly good.
The last time happened at Trafo here, when we took our A/V live with Gábor Kitzinger (Glowing Bulbs) on stage and I saw, it indeed works in the form we imagined. This collab is really inspiring for me and that performance gave thrust in the way that we burnish this project onwards.

And the Tokyo-Osaka-Seoul trip was real good in the summer too. I like to play abroad in general, but the european metropols/cities doesn’t really differ in my opinion, but Asia is a way different world. I fell totally in love (I started learning japanese since, I’m a real weeb hah). I really hope I can be back to play.
Once in Kiev I had to run with 40 degree fever after an 2-5am rooftop set to the airport in 10 degrees to catch the morning plane and I believed I was dying but everybody was very kind and helpful so I managed to survive and not to waul.

K: You have another projects too, SILF, Crisis Sound System please tell me about these too:

M: SILF came to our minds at a pig slaughter in Rudabánya with Bálint Zalkai (Alpár). The funding goal was actually to leave computer in any way out of the story and do techno. I didn’t really had the chance before to make music only on hardware, so that period was very exciting. And it seemed exciting to others as well, because a lot supported us and helped.

Crisis Sound System is a dj trio to be honest, we didn’t done a record together, but I hope the time comes for that too once. With Imre Kiss and AIWA we have a fix bi-weekly night at LARM, but we played in more contries of Eurpoe with this formation as well. The basic concept of the Crisis nights is that in 6-7 hours, going from 90 to 180 BPM, we put on every music which interests us and think it could fit in a club (there are some debates about that last attribute :D )

K: Where can we see you, where will you play next time?

M: Every second Tuesday in LARM, and our audiovisual perormance with Gábor Kitzinger will be presented for the second time in Rome early december.


K: Mikor és hogy kerültél kapcsolatba az elektronikus zenével? Kérlek beszélj a zenei projektedről, kiadásaidról és saját kiadódról.

M: Apám vett nekem egy MUSIC2000 nevű szoftvert Playstationre amikor 12 voltam aztán azzal elég jól el tudtam cseszni az időt.
Nyilván fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, de arra jó volt, hogy megértsem egy egyszerűbb timeline alapú zeneszerkesztő alapvető működését. Később kitaláltam, hogy én ezt PC-n is szeretném folytatni és így jött a többi szoftver összekukázása meg azok megtanulása stb.

Az első kiadványaim 2007-2008 körül jöttek ki. Akkor még Poor Jiffy néven breakcore-t vagy ha úgy tetszik mash-core-t gyártottam mindenféle netlabel-eknek főleg a Pándi Balázs által szervezett Fuck To Music Booking név alatt futó zseniális estek hatására. Myspace-en ez eléggé pörgött akkor. :)

Írtam akkor is technokat, de csak elvétve és nem is vettem nagyon komolyan az egészet. (Mondjuk a breakcore-t sem). Mivel annak idején minden lóf@szra ellátogattunk, minden típusú zene érdekelt ezért kipróbáltam magam mindenben, ami egy kicsit is inspirált.
Nem sokkal ezután készítettük el az Odd Rain c fanzine-t a Lázár Gabival meg a Szinyova Gergővel, aminek később született egy második része is, amihez a német Sleeparchive is csatlakozott (ami nekünk annak idején tök nagy szó volt).

Aztán elkezdtünk a Lázárral dj-zgetni itt ott (Monó, Trafó pince, amit ki tudja már, hogy hívtak akkoriban. Talán Mappa klub?). Akkor a név már végülis megvolt. A Lázár Dean Olbricht én meg Stephan Olbricht. Ezt a nagy okosságot sikerült kitalálni. Azt hiszem ekkortájt haverkodtam össze a Norwell - Alpár - SVR101 (Farb hangmérnök) - Janidani (Farb grafikus) kombóval is, akikkel később létrehoztuk a Farbwechsel kiadót.

2010-ben felvettek a Pécsi Tudomány Egyetem művkarának kiváló Elektronikus Zene és Médiatudomány szakára, ennek eredményeképpen elhúztam Budapestről és akkor 1-1.5 évig nem is játszottam nagyon sehol. Később Pécsett született a ‘Ship Arriving Too Late To Save a Drowning Bitch’ trió is Bartha Márkkal és Kiss Raymonddal, ami egy improvizatív elektronikus zenei ügy volt. Ezzel a formációval egészen sok helyre eljutottunk Közép-Európában (akkor jártam először Berlinben is) a pár éves fennállásunk alatt, amiben nagyon sokat segített nekünk Nun András és az Ultrahang (

Közben írogattam a techno számokat (is), amiknek próbáltam kiadót találni, de rohadtul nem ment és akkor kezdtünk el terveket szövögetni arra nézve, hogy kellene egy saját label.

2012-ben kiadtuk a (rövid ideig zenei blogként nagyon bénán futó) Farbwechsel-en az első kiadványt, aminek egészen jó visszhangja volt (boomkat év végi toplista meg ilyesmi).
És tulajdonképpen ennek hatására keresett meg az összes többi külföldi kiadó is: Opal Tapes, Lobster Theremin, SicSic, Gang of Ducks, Cleaning Tapes, UIQ stb.

Utána kiadtuk az első SILF kazit, az első Route 8 megjelenést, ezt követte 12z, AIWA, Imre Kiss, stb stb. Megpróbáltuk arra használni az akkori nemzetközi sajtófigyelmet, hogy megkapják a megfelelő publicitást az akkor még debütáló hazai előadók. Mindeközben félig tudatosan létrehoztunk egy amolyan alkotói közösséget, csomó kollab született, sokat jártunk fel a Balla Zolihoz ( is közösen zenélni, volt amikor csak ugy a levegőbe, volt amikor pedig tudatosan lemezt felvenni. Ott született a Route 8-tel közös Ste Pwri Tmod lemez pl, meg az A Place Called Ballacid szóló anyagom is.

(farbos cuccok)

(live jam a Ballánál)

K: Melyik volt a legemlékezetesebb eseményed?

M: Fú hát voltak necces meg voltak nagyon felemelő pillanatok, így hirtelen nem is tudom..
A SILF bulikat bírtam nagyon. Nagyon sok meló volt vele és nagyon elfáradtunk mindig, de az olyan fontosnak tűnt valamiért, mindig úgy éreztem, hogy valami NAGYON komolyat csinálunk olyankor.
Aztán a Boiler Room-os live is fasza volt és nagyon be voltam szarva végig, de a vége fele odajött a Michael Stangl és elmondta, hogy mennyire tetszett neki, majd ugyanezt megtette a Boiler Room stáb többi tagja is, ami elképesztően jól esett.
Itthon a legutóbbi a Trafóban történt, amikor a Kitzinger Gáborral (Kiégő Izzók) színpadra vittük az A/V live-unkat és láttam, hogy igenis működik abban a formában, ahogy elképzeltük. Nagyon inspiráló ez a kollab számomra és az az előadás adott egy plusz lökést abba az irányba, hogy tovább csiszoljuk ezt a projektet.

Meg aztán a Tokyo - Osaka - Seoul kombó is nagyon jó volt nyáron. Általában szeretek külföldön játszani, de azért az európai nagyvárosok / fővárosok klubozás tekintetében nem különböznek olyan sokban szerintem, viszont Ázsia az teljesen más világ. Teljesen beleszerettem (azóta elkezdtem japánul tanulni, tiszta weeb vagyok höhh). Nagyon remélem, hogy minél hamarabb vissza tudok menni játszani.
Volt olyan is, hogy Kijevben közel 40 fokos lázzal egy 2-től 5-ig tartó rooftop szett után 10 fokban rohannom kellett a reptérre, hogy elérjem a reggeli gépet és azt hittem, hogy én ebbe belehalok, de mindenki nagyon kedves és segítőkész volt szóval sikerült túlélni és nem nyafogni többet.

K: Vannak más projektjeid is, SILF, Crisis Sound System, kérlek mesélj ezekről is:

M: A SILF-et 2011 őszén egy rudabányai disznóvágás során találtuk ki Zalkai Bálinttal (Alpár).
Az alapvető cél akkor tulajdonképpen az volt, hogy kihagyjuk a számítógépet minden formában a történetből és úgy írjunk technot. Előtte nem volt nagyon lehetőségem arra, hogy csak vason írjak zenét, szóval nagyon izgalmas volt az az időszak. És úgy tűnt, hogy másoknak is izgalmas volt, mert nagyon sokan támogattak minket, meg segítettek.

A Crisis Sound System pedig egy DJ-trió igazság szerint, közösen még nem írtunk lemezt, de remélem ennek is eljön majd az ideje egyszer. Kiss Imrével és az AiwA-val van egy fix két heti estünk a LARM-ben, de ezzel a formációval is játszottunk már több országban Európán belül. A Crisis esteknek az az alapkoncepciója, hogy 6-7 órában, 90-től 180 BPM-ig eljutva felrakjunk minden olyan zenét, ami éppen érdekel minket és úgy gondoljuk, hogy elférhet egy klubban (utóbbi atributumról vannak néha viták :D).

K: Hol láthatunk legközelebb?

M: Minden második kedden a LARM-ben, illetve a Kitzinger Gáborral közös audiovizuális mutatványunkat immáron másodszorra fogjuk bemutatni Rómában december elején.

Links follow them/ Linkek kövesd őket:


Check his biography and if you want, you can show your liking with a "like" button :)
Olvasd el az önéletrajzát és ha akarod nyilvánítsd ki a tetszésedet egy like-kal!

Iannis Xenakis ‎- Persepolis

●Eng: Top10 Random 10 records form the 70-80 which I use to call “this is my fav record”. I could speak a very lot about this releases, but I wont now :)…/release/655556 I met the name Xenakis on the university at music history course, like it had to. He was a greek architect, who had a very weird attitude to composing and draw amazingly interesting notations ( This piece used to be found at home the most. " ●Hun: Top 10 lemez Random 10 lemez abból a 70-80-ból, amire azt szoktam mondani hogy “ez a kedvenc lemezem”. rengeteget lehetne ezekről a kiadványokról beszélni, de most nem teszem meg. :) Xenakis nevével az egyetemen találkoztam először zenetöri órán, ahogy azt kell. Egy görög építész fazon volt, aki egészen furán állt hozzá a komponáláshoz és elképesztően érdekes notációkat rajzolt ( Ez a darabja szokott a leggyakrabban előkerülni otthon.

Borthomstates - Claro

●Eng: There are a lot of Warp Records releases which I love, especially from the first 15 years (I don’t pay much attention to it in the last years what happens there I admit) Brothomstates releases only a few records that time and in my opinion he was a very underrated person of the IDM scene, despite this record has been found very well. ●Hun: Nagyon sok Warp Records-os release van, amit imádok, főleg az első 15 évből (az utóbbi években nem nagyon figyeltem, hogy mi történik ott megmondom őszintén). Brothomstates épp csak egy pár lemezt jelentetett meg annak idején és szerintem egy nagyon underrated alakja volt az IDM színtérnek, annak ellenére, hogy ez a lemez nagyon el lett találva

William Basinski - Watermusic II

●Eng:…/…/476858 I cant say I’m a big fan of the old Basinski, and this kind of, sometimes maybe too excessive, minimalism, but this record can stick to me every time. I listen to this quite frequently. ●Hun: Nem mondanám, hogy nagy rajongója lennék az öreg Basinskinek, meg ennek a típusú néha már túlzónak mondható minimalizmusnak, de ez a felvétel teljesen magával tud ragadni minden alkalommal. Ezt egészen gyakran meghallgatom.

Nordvargr + Drakh - Northern Dark Supremacy

●Eng:…/…/215522 This was the first dark ambient record I’ve ever heard and because of this it sticked into my head. I was horned how can be this fine ambient and black metal, if you like, alloyed together. Because of this release was I really adjusted not so long after to Cold Spring and Cold Metal Industrie, later on Cyclic Law and Ant-zen outputs. ●Hun: Ez volt az első dark ambient lemez, amit életemben hallottam és emiatt nagyon meg is maradt a fejemben. Akkor teljesen be voltam szarva, hogy hogy lehet ilyen szépen ötvözni az ambientet meg a black metalt ha úgy tetszik. Emiatt a kiadvány miatt is álltam nagyon rá nem sokkal ezután a Cold Spring-es és Cold Meat Industries-os, később Cyclic Law-s meg Ant-zen-es stb kiadványokra.

Venetian Snares - Meathole

●Eng: As I mentioned before there was a breakcore period of me what leaved deep traces, when we had to go to every FTTM event and to be bending every time. Aaron Funk was (and probably still is) the most technical figure of this style. He has done a lot of good records (if I could enumerate them without bounds I could tell all my fav releases) but this is what I was listening to the most. ●Hun: Mint azt korábban említettem volt egy elég mély nyomokat hagyó breakcore-os időszakom, amikor minden FTTM eseményre el kellett menni és mindig el kellett hajolni. Aaron Funk volt (és valószínűleg még mindig) a legtechnikásabb figurája ennek a műfajnak. Nagyon sok nagyon jó lemezt készített (ha korlátok nélkül sorolhatnám az összes kedvenc kiadványom akkor többet is írtam volna), de ezt hallgattam talán a legtöbbet

Photek - Modus Operandi

●Eng: In the mid ‘00s it was binding to go to drum and bass and jungle parties, as a teenager, and I was spinning on it as 15-16 years old (actually electronic music sniffed me in finally that time), so I had a period like this before I started doing breakcore tracks. This Photek album was one of the firsts what I got my hands on that time. ●Hun: A kétezres évek közepén kb kötelező volt dnb meg jungle bulikba járni tiniként és én is nagyon rápörögtem 15-16 évesen (tulajdonképpen akkor szippantott be az elektronikus zene végérvényesen), szóval volt egy ilyen korszakom is még mielőtt elkezdtem breakcore trekkeket gyártani. Ez a Photek album az egyike volt azoknak a jungle lemezeknek, amik akkor először a kezembe kerültek. Imádom.